Vajon aki már hosszabb ideje fűz, annak mindig minden elsőre sikerül?

Mi az az alkotói válság, mit lehet vele kezdeni?

Először botladozunk; törünk tűt, gyöngyöt, gabalyodás, kihagyott szem, elnézett minta; annyi minden történik, mire magabiztossá válunk, hogy már tudjuk, hogyan kell húzni, mit kell figyelni menet közben, hogy minimalizáljuk a baleseteket!

Vajon el lehet érni egy olyan szintet, amikor már ezek a bakik tényleg rutinosan nem következnek be?

Szerintem nem. Vannak időszakok - nálam most egy ilyen van -, amikor vagy fáradtabb vagyok, vagy stresszes más miatt, esetleg szimplán nem megy. Nem csupán az újak kitalálása nem megy, minta után se tudok valahogy fűzni :)

Az alkotáshoz ihlet kell, nyitott lelkiállapot. Az utóbbi időben túlvállaltam magam, ez meglátszik az ékszereimen is: elaprózódásom megfigyelhető azon, milyen kis szösszeneteket fűztem csupán. Igen, ahhoz, hogy egy nagyobb munkába belemélyedhessek, nem csupán idő kell, de elmélyülés is. Az pedig nehéz, ha percre be vagyok osztva, ha nincs valódi feltöltődésre lehetőség.

Alkotói válság; hallhattad már ezt a kifejezést. Ez az, amikor ihlet nincs, még a legkisebb dolgokra is. Nálam ez úgy jelentkezik, hogy megcsodálom mások munkáját, de amikor leülök, semmi ötletem sincs, mihez kezdjek; ha mégis előszedek ezt-azt, akkor is szétvágom a végén, mert nem tetszik. Így kudarcélmény keletkezik, ami erősíti a válság-hangulatot.

Mit lehet tenni? Hogy lehet kilépni a rosszabb időszakokból?

Az idő megoldja; általában pár hét, esetleg hónap, és elmúlik. De az is segíthet, ha sikerül felszabadulni, szabaddá tenni magam a kötöttségektől. Ezeket sokszor magam generálom, mondhatni magam zárom magam a börtönbe az elvárásaimmal, halaszthatatlannak vélt feladatokkal. Ilyenkor nem megy a gyöngyfűzés sem.

Neked volt már válság-időszakod? Hogyan múlt el? Segítsünk egymásnak is!{jcomments on}