Van néhány gyakran hangoztatott alapelvem az élet működéséről.

Tekintsük ezt megfigyelésnek, tapasztalatnak, mindegy; azt látom, hogy működnek akkor is, ha nem veszünk róla tudomást.

Pedig ha felismerjük, talán könnyebben meglépjük, ami előttünk áll.

Most a gyöngyfűzésről beszélsz? - Igen, arról is fogok!

Alattunk éppen felújítást végeznek, valószínűleg ez hívta elő az egyik kedvenc gondolatomat, ami újra és újra igazolást nyer, legyen szó fizikai átalakulásról, vagy lelkiről:

Az újítás, építés előbb nagy felfordulással és rombolással jár!

Oké, nem a világ legnagyobb bölcsessége, elismerem; mégis, ki ne ismerné azt, amikor benne van egy felújításban, mindenfelé törmelékek, por, kosz, nincs hova leülni, felborul a megszokott életritmus, és bizonyosan eljön a pillanat, amikor kijelented: miért kellett nekem ebbe belevágni, sose lesz vége?

 

Borzasztóan frusztráló egy ilyen időszak, mégis újra meg újra belevágunk olyan dolgokba, amik kimozdítanak a nyugalmas kereteinkből. 
Mi motivál erre?

Egyik ok, ha már annyira elegünk van egy rossz állapotból, hogy már muszáj elindulni valamerre.
Például annyira nincs már hova pakolni, hogy átalakítjuk a berendezést, hogy elférjen egy új szekrény. 
Vagy elegünk van a munkánkból, így bevállalunk egy képzést, ami hosszú időre elvesz a szabadidőnkből.

A másik, ami a pozitív megközelítése a dolgoknak: amikor annyira vonz az új, úgy vágyunk valamire, hogy hajlandóak vagyunk erőfeszítéseket tenni érte. Például egy kisbaba vállalása, vagy egy fürdőszoba újracsempézése. Esetleg magunk miatt tanulunk új dolgokat, nem kényszerből.

Egy új hobbi is pont ugyanígy működik!

Vagy annyira vonz már, hogy belső kényszer miatt kezdesz el vele foglalkozni, vagy annyira eleged van a napi robotból, hogy szinte már muszáj találni egy kis kikapcsolódást.

Abban is van párhuzam, hogy bizony nehéz időt szakítani rá, és ez felborítja a megszokott életritmust. Lehet hogy áldozatot is kell hozni, anyagilag is, de inkább a megszokásaink a fő gát: lemondani egy-egy esti TV-zésről, vagy átmenetileg lentebb tenni a lécet az elvárásaidból (mondjuk nem lesz minden élére állítva ahogy máskor?).

Ráadásul amíg nem megy az új technika, amíg csak ismerkedsz vele, még a sikerélmény is elmarad, így különösen zavart kelt, hogy látszólag meg se éri az erőfeszítés. Ha abbahagyod, marad a kudarcélmény, ami az önbizalmadat is megtépázza.

 

Ezen a ponton derül ki, mennyire volt erős a motivációd?

Hajlandó vagy előbb robbantani, hogy aztán megérkezzen a várva-várt jutalom, sikerélmény, eredmény?

Kitartó tudsz lenni, amikor először érzed a diszkomfort-érzetet, a feszültséget?

Hiszel magadban annyira, hogy végigcsináld?

Nézd, mit tanácsolnak azok, akik már átlendültek ezen:

Miben tudlak segíteni?

Adom a szakmai tudást, támogatást, hogy ne fuss felesleges köröket!

Kezdd az ingyenes összefoglaló letöltésével itt: Gyöngyfűzésről kezdőknek ebook

Vár egy támogató közösség, ahol felteheted kérdéseidet: Kezdőket segítő facebook csoport

Vágj bele, megéri!